Mindannyiunk reformációja Szatmárnémetiben
Emlékünnepséget szervezett a Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség a reformáció 500-ik évfordulója alkalmából. A Reformáció Emlékbizottság (Magyarország) támogatásával zajló rendezvényre május 27-én a Wolfenbüttel utcai imaházban került sor.
Illyés Sándor evangélikus lelkész házigazda minőségében köszöntötte Mike Pál magyarkéci református lelkipásztort, aki - elfogadva meghívásukat-, igei szolgálatra vállalkozott. Köszönetet mondott Kiss Szabolcs apai református lelkipásztornak, aki előadással készült a jeles alkalomra, köszöntötte Balvinszky Sándor református lelkipásztort, valamint a Pálffy unitárius lelkészházaspárt.
„Németországban tizennégy éve készülnek a reformáció ötszázadik évfordulójának megünneplésére. A protestáns egyházak fesztiválokat, koncerteket szerveznek, Luthert millióféleképpen ábrázolják, Wittenbergben - és nemcsak -, Luther sört lehet fogyasztani (…), örülünk annak, hogy Luthert ennyire sztárolják, viszont úgy érzem, hogy túllőttek a célon. (…) Ha Luther felkelne a sírjából, és pólókon, plakátokon látná arcképét, a sok Luther Márton szobrot, nem örvendene mindezeknek, sőt elkeseredne. Luther élete és munkássága ugyanis arról beszél, hogy Jézus Krisztus, a Feltámadott legyen a középpontban. Luther élete azért égett, hogy Krisztus világosságát tükrözze a világnak. (…) Azért volt reformáció, mert deformálódott az Egyház. Aki biciklivel közlekedik, tudja azt, hogy ha kátyúba hajt, deformálódhat a kerék, nyolcas lesz benne, és nem lehet közlekedni. Szervízbe kell vinni a kereket, hogy kikalapálják belőle a nyolcast, használhatóvá reformálják. Luther eszköz volt Isten kezében. Wittenbergi kalapácsütéseivel, elkezdte helyre kalapálni az Egyházat.” - mondta ünnepre hangoló beszédében a házigazda lelkész. Evangélikus liturgia vezetett az alkalomra kijelölt bibliai versek felolvasásáig, mely szolgálatot Pálffy Anna-Mária és Loga Mária végeztek.
Igehirdetésében (bibliai alapgondolat: 1Tim 6, 12), Mike Pál magyarkéci református lelkipásztor hangsúlyozta, hogy állandó reformációra van szükségünk. „Harcba hívlak benneteket az Isten szentlelke segítségével. A hitben való megmaradás harcot igényel. (…) Egy olyan világban kell újraformálódjunk, amely egyre inkább felfuvalkodik önmagában, és azt állítja, hogy tudja a válaszokat. (…) Luther idejében nem voltak a mai értelemben vett globális ügyek, mi pedig egyre inkább globális problémákkal kell hogy szembenézzünk. A világ azzal áltat minket, hogy a modernitás és a reformáció egy és ugyanaz. A kettő közt lényeges különbség van. A modernitás az örök jelen megragadása. Azt hisszük, hogy az ember egy tökéletesedő valóság, de attól, hogy a ma embere többet tud az ötszáz évvel ezelőtt élt embernél, attól csak a felelőssége nagyobb. Ötszáz év telt el a reformáció óta, és nem mondhatjuk azt, hogy a mai világ jobb világ. Modernebbek vagyunk, de nem vagyunk jobbak. Ehhez képest, a reformáció újraformálódást jelent. Újrakapcsolódást ahhoz, ami mindig volt és mindig lesz. (…) A modernitás azt mondja, hogy az otthont még nem találtuk meg, még nem épült meg az emberiség otthona. Bábel óta próbálkozunk, hogy tökéletes otthont építsünk magunknak. Ezzel szemben, a reformáció azt mondja, hogy az otthon megvan, korábban is megvolt, csak mi elhagytuk. Nem kell új otthont építsünk, haza kell találnunk a régibe! (…) Isten azt mondja az embernek, hogy jó voltál, csak eltorzultál! Vissza kell találnod igazi önmagadhoz! (…) Az Egyház meg kell találja integritását, kapcsolódását Jézushoz. Vissza kell hogy találjon hitelességéhez. Hol van az Egyház hitelessége? A modernitás igézetében egyre inkább eltorzítjuk magunkat, és azt hisszük, hogy haladunk előre. Az Egyháznak jellemzője kell legyen a kedvesség, hogy meg tudja szólítani a más kultúrájú embereket, azokat, akik nem ebben a hitben élnek. (…) A ma Egyházát az viszi előre, ami szeretetben fogan. (…) Mi az Egyház feladata a következő ötszáz évben?”
Ökumenikus úrvacsoraosztás után került sor a Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkészeinek emlékére készült tábla leleplezésére.
A tartalmas program kávészünetet kívánt. A májusi napfényben, gyümölcsfák lombja alatt jól esett ásványvizet, pogácsát, házi süteményt fogyasztani. Ezután ismét benépesült az imaház: a jelmezbe öltözött vallásórás gyermekek játékos párbeszéde (Bóra és Luther) üde színfoltja volt az együttlétnek. A gyermekek, karjukon kosárral, csokoládés kekszet adtak a résztvevőknek.
A Bízz Band együttes fellépése előtt Rácz Ervin Lajos református lelkipásztor szólt a jelenlevőkhöz. Kiss Szabolcs lelkipásztor Ellenszélben is megmaradni a hitben címmel tartott előadást. A dalos csapat tovább énekelt: műsorukat az Örökkévaló című dallal zárták.
Az emlékünnepség az Evangélikus arcképcsarnok képkiállítás megtekintésével ért véget. Az énekegyüttes tagjai ajándékot vehettek kézhez. A házigazda lelkész köszönetet mondott munkatársainak, és a részvevők életére Isten gazdag áldását kérte.
